Az első praktikus, vezeték nélküli távirányítót az 1913-ban született Robert Adler találta fel. A Zenith 1956-ban Space Command néven mutatta be Adler készülékét, amelyet több, mint kilencmillió televízióval együtt értékesítettek, mielőtt az 1980-as években megjelent az infravörös technológia.
– idézi fel az invent.org.
Adler 1913-ban született Bécsben és 1913-ban doktorált fizikából a Bécsi Egyetemen. 1941-ben csatlakozott a Zenith Electronics amerikai kutatási részlegéhez, és a második világháború alatt katonai kommunikációs berendezésekre specializálódott.
A háború után pedig már a televíziós technológiákra összpontosított. Ő találta fel a kapuzott sugárzású vákuumcsövet, ami jelentősen csökkentette a hangokat terhelő zavarokat és ő vezette azt a csapatot is, ami feltalált egy speciális áramkört, ami javította a műsorok vételét.
Fény és ultrahang
Az 1950-es évek elején a televíziók távirányítói zsinórosak voltak, vagy a televíziószekrényben lévő fotocellákra irányított fénysugarak segítségével működtek, azonban ezek a fotocellák a napfényre is reagáltak. Adler egy teljesen más technológiát vett alapul, az ő megoldása az ultrahang volt, vagyis az emberi hallás tartományát meghaladó hanghullámok használata.
A készülék gombjai a készülék belsejében lévő négy alumíniumrúd egyikét érintették, amelyek hangot adtak ki, ezek a „csatorna fel”, a „csatorna le”, a „hang be/ki” és a „be/kikapcsolás”-ra reagáltak. A találmánya igen hamar nagy népszerűségre tett szert, a következő negyed évszázadban az ultrahangos távirányító a televíziózás alapfelszerelésévé vált.
Modern technológiák
Egész addig, amíg a nyolcvanas években meg nem érkezett az infravörös technológia. Ma már szinte elképzelni sem tudjuk az életünket távirányító nélkül. És nem csak a televíziónkat, hanem otthonunk sok más eszközét, berendezését is irányíthatjuk ezekkel az apró eszközökkel.
Sőt, léteznek olyan univerzális távirányítók is, melyek segítségével egyetlen eszközzel több berendezést is tudunk vezérelni.