A legtöbben tisztában vagyunk azzal, hogy ha párt választunk, vele együtt új családot is kapunk. Szerelmünk szülei, testvérei, távolabbi rokonai a mi hozzátartozóinkká is válnak, és bizony ez gyakran nehezen megoldható problémák és helyezetek sokaságát generálja.
Különösen akkor válhat egy-egy szituáció vagy nézetkülönbség kezelése bonyolulttá, ha eltérő háttérrel, vallással, kultúrával rendelkezünk – ez esetben a zökkenőmentes, szűkebb és tágabb családdal való kapcsolattartás csak elfogadással lehetséges. Amelynek, valljuk be, sokan a híján vannak.
A szülők
Se szeri se száma az anyósvicceknek – talán nem véletlenül. Párunk édesanyja a legjobbat akarja a saját gyerekének, de vajon nekünk is? Millió és millió barátban, barátnőben, majd feleségben és férjben merül fel ez kérdés.
Míg az előző állítással nem lehet vitatkozni, hiszen bizonyára minden édesanya a saját gyerekének a javát nézi, addig az utóbbi kérdésre adott bizonytalan válasz sokszor családok általános hangulatát, családi összejöveteleket és együttléteket keseríthet meg. Ez pedig nemcsak a tágabb családra, de a párkapcsolatra is rányomhatja a bélyegét. Főleg, ha párunk mindezek tetejébe még úgy is érzi, hogy nem állunk ki mellette az édesanyjával szemben.
Ez egy újabb összetett helyzetet teremt, amely során jogosan merül fel benne, hogy ő kevésbé fontos a számunkra, mint az édesanyánk. Továbbá a szexuális kapcsolatunkra is hatással lehet, pszichésen még merevedési zavart is okozhat a mellőzöttség és másodrangúság érzése.
Kép: Wikipedia
A hozzáállás
Gyermekként megszoktuk, hogy édesanyánk mindent tud, és jó esetben tisztában vagyunk azzal, hogy a legjobb szándék vezéreli. Azonban, felnőtt fejjel egy párkapcsolatban nem az ő szava kellene, hogy döntsön, hiszen az ő megélései mások, csakúgy, mint a tapasztalatai is, és a mi döntésünk nem mindig kell, hogy egybe essen az ő véleményével.
Gyerekként a mi dolgunk tiszteletteljesen, szeretettel és gyengéden megkérni őt arra, hogy fogadja el azt, akit mi választottunk, meny és vejként pedig a saját hozzáállásunkat és a reakciónkat javasolt úgy megválasztani, hogy ne legyünk tiszteletlenek, de húzzuk meg a határokat.
Érdemes igyekezni annak tudatában kezelni egy-egy helyzetet, hogy míg anyósunkat nem, a mi hozzáállásunkat azonban igenis meg tudjuk változtatni egy fenntartható, kiegyensúlyozott helyzet érdekében.
