Az internetes keresőmotort úgy kell elképzelnünk, mint egy programot, egy jól felépített szoftvert, amely képes arra, hogy egy előre beállított feltételnek, ezáltal például egy szónak vagy egy kifejezésnek megfelelő információt kikeresse az internet adatbázisából – mindezt szoftveres, számítógépes környezetben.
A keresőmotorok működési elvét és technológiáját az illetékes cégek – így a Google, a Yahoo vagy a Bing – hétpecsétes titokként őrzi, ellenben felépítésükről és történetükről mégis meglepően gazdag szakirodalom áll a rendelkezésünkre.
Az internetes keresőmotorok felépítése
Az internetes keresőmotorok jellemzően két részből tevődnek össze, így míg egyik felük kvázi összegyűjti a számunkra fontos és releváns információkat, addig a másik részük rendszerezi őket. Természetesen a két „résznek” szaknyelvi kifejezése is van, így az információ összegyűjtését az úgynevezett robotok vagy web crawlerek végzik el, amelyek többnyire automatizált formában, a linkek követésével képes bolyongani és információkat gyűjteni az interneten megtalálható weboldalak és tartalmak között.
A keresőmotorok második „részét” indexelésnek vagy indexelőnek nevezzük, amelyik kvázi begyűjti az összes oldalt, hozzájuk társítja a megfelelő meta adatokat, majd felépít egy indexet – innen a név –, aminek segítségével a keresési kritériumok alapján már nagyon könnyen kikereshetők és megtalálhatók a releváns oldalak. Ha a felhasználó elindít egy keresést, avagy egy lekérdezést – rendszerint pár kulcsszó megadásával –, a keresőmotor az index által kiválasztja számunkra a kritériumainkhoz illeszkedő oldalakat, majd azokat a megadott metaadatok alapján a találati listán sorrendbe állítja.
A keresőmotorok története
A keresőmotorok nagy általánosságban rendkívül fiatal technológián alapulnak, az elsőt így még 1993-ban fejlesztette ki Matthew Gray, amely a Wandex névre hallgatott, és bár ma már nem működik, tökéletesen kijelölte az utat a jövő motorjai számára. Nem sokkal a Wandex után – egyes források szerint inkább mellette – indult el a mindmáig elérhető Aliweb, majd 1994-ben a Lycos, ami az első olyan keresőmotor volt, amely bebizonyította, hogy ebben az iparágban nagyon komoly potenciál van, és akár egy jelentős üzleti vállalkozás is felépíthető köré.
Miután a Lycos sikert ért el, a kilencvenes évek második felében rengeteg keresőmotor indult el és állt versenybe, így a legjelentősebbek a WebCrawler, a Hotbot, az Excite, az Infoseek, az Inktomi, az Open Text, a Northern Light és az AltaVista voltak. Ezek közül még nem mindegyik a World Wide Webre specializálódott, hiszen a világháló még csak akkor kezdett elterjedni, így az ekkor született keresők többsége még inkább az egyes FTP szerverek közötti tartalmakat igyekezett megszűrni.
Az igazán nagy áttörés azonban 1996-ban, a Stanford Egyetemen született meg, amikor Sergey Brin és Larry Page megalkották a Google-t, amely mögé felépítették a PageRank algoritmust, amely a hivatkozások népszerűsége és mennyisége alapján rendszerezte és rangsorolta az oldalakat. Mivel az akkori keresőkhöz képest rendkívül fejlett és előremutató volt, felhasználói felülete pedig egyszerű, csakhamar a háttérbe szorította a nagy vetélytársakat, és alig öt éven belül teljesen egyeduralkodóvá vált a piacon. A PageRank algoritmus révén a Google a riválisokkal ellentétben nem csak a tartalom alapján tudta rendszerezni az oldalakat, hanem képes volt arra, hogy meghatározza az egyes weboldalak közötti kapcsolatot, amivel lényegesen relevánsabb és igazságosabb találatokat tudott adni, mint a többi kereső.
Természetesen mind a mai napig vannak olyan keresőmotorok, amelyek megpróbálnak betörni a piacra és új nézőpontból megközelíteni a keresési lehetőségeket. Ennek az egyik éllovasa a Yahoo!, akik 2002-ben előbb az Inktomit, majd egy évvel később az AlltheWebet és az AltaVistát is felvásárolták, majd 2004-től saját keresővel vannak jelen a neten, és bár a Google legnagyobb riválisai, összességében a trónról továbbra sem sikerült letaszítaniuk őket, noha a próbálkozások folyamatosak más keresők részéről is, elég csak a Teoma vagy a Clusty megoldásaira gondolni.
