A veszettség fertőzést nagyon sokan hajlamosak félvállról venni, holott egy olyan problémáról van szó, ami bizonyos esetekben akár halált is előidézhet, és nem kell hozzá vadállatok közelébe mennünk, ha egyszer a vadállatok jönnek el a mi lakásunkba egerek vagy patkányok képében, akik a veszettség egyik legnagyobb vírushordozói lehetnek.
Felénk nagyon ritka vírus
Persze mielőtt pánikot keltenénk, nagyon fontos kiemelni, hogy a veszettség vírusa Európában alig-alig jellemző, a leginkább fertőzöttek így inkább a trópusi területek, leginkább Afrika és Ázsia érintett, elmaradott részei. Hazánkban és a fejlett világban általában védőoltásokkal igyekeznek a szakemberek kordában tartani a fertőzést, ami a befogott, illetve tartott állatok esetében járható út, ellenben az olyan szabadon járkáló apró rágcsálóknál, mint a patkány, aligha kivitelezhető, maximum a patkányirtás az, ami némileg segít.
Persze ennek ellenére is egészen jó eredmények születtek a védőoltások által, hiszen hazánkban az utóbbi évtizedekben nem volt megfigyelhető veszettség az emberek körében, ami leginkább annak köszönhető, hogy itthon a harmincas évektől rendszeresen oltják a kutyákat, és azonnal kilövik azokat az állatokat, amelyek hordozhatják a kórt. Érdekesség, hogy a hatvanas években meglepően nagy mértékben növekedett meg a vadon élő állatoknál, főként a rókáknál a veszettség fertőzése.
Ma a háziállatok révén a veszettség még közelebb került az emberekhez, és bár egyre összetettebb akciók indulnak a vírus megállításának érdekében, azért néha akadnak még kirívó esetek. Magyarországon azonban az ötvenes évek óta mindössze nyolc olyan eset volt, amit egyrészt regisztráltak, másrészt biztosan veszettséggel diagnosztizáltak egy embert. Ezek mindegyike halállal végződött, de egy esetben megpróbálkoztak ellenanyaggal, ám a páciens közben életét vesztette.
Mi az a veszettség?
A veszettség egy erősen fertőző, vírusos eredetű betegség, melyet az emlős állatok, felénk főként rókák és patkányok terjesztenek harapás útján, hiszen a kórokozók leginkább nyálukban található. A vírus a központi idegrendszert támadja, és ha nem került beadásra korábban védőoltás, akkor nagy valószínűséggel halállal végződik.
Az embereknél a veszettség kezdetben egy 20-60 napig tartó lappangási időszakot takar, amikor nincsenek különösebb tünetek. Ezt követően egy maximum 10 napig elhúzódó specifikus szakasz lép fel, amikor hallucinációk és paralízis mellett akár kóma is felléphet, majd végül hirtelen fellép a klinikai halál. Ha a neurológiai tünetek már megjelentek, nincs semmiféle gyógyszer vagy vakcina, ami meg tudja menteni a páciens életét, ezért nagyon fontos, hogy vagy megelőzően, vagy rögtön a harapást vagy fertőződést követően beadásra kerüljön az oltás.
A veszettség fertőzése csak és kizárólag akkor következhet be, ha a vírus képes harapás vagy más úton érintkezni az emberi nyálkahártyával vagy a vérrel. Amennyiben ilyenre nem került sor, ezáltal például csak megsimogattunk egy veszett állatot, vagy érintkeztünk a vizeletével, a vérével vagy a székletével, akkor nincs szükség védőoltásra, mert nem áll fenn veszettség lehetősége. Sajnos még ma is kijelenthetjük, hogy bármilyen vadon élő állat lehet vírushordozó, noha itthon leginkább a rókák esetében jellemző mindez. Külföldön komoly problémát okoznak a kisebb rágcsálók, ezáltal az egerek és a patkányok ezen a téren, azonban Magyarországon az elmúlt négy évben nullára csökkent körükben a veszettség aránya, lévén évek óta nem találtak fertőzött példányokat.
Az állatok esetében a veszettség legáltalánosabb jele minden esetben a különös és szokatlan viselkedés, aminek során a vadon élő állat vagy túl agresszívan lép fel ellenünk, vagy olyan szelíden viselkedik, hogy akár még azt is hagyja, hogy megsimogassuk. Ha ilyen állattal találkozunk otthon, és az állatot meg tudjuk figyelni, akkor 14 napig érdemes szem előtt tartani, mert ha ez idő alatt egészségesnek tűnik, nem produkálja a tüneteket, akkor kizárható a veszettség. Ha az állat elhullott, vagy kilőtték, akkor csak az agyminta megvizsgálását követően lehet eldönteni, hogy szükség van-e immunizálásra vagy sem.
Fontos, hogy bármilyen állat is okozott rajtunk sérülést, minden esetben felmerül a veszettség gyanúja, így amennyiben fennáll a fertőzés veszélye, akkor mielőbb szükséges megkezdeni az oltások beadását. Ennek során aktív immunizálás veszi kezdetét, aminek során olyan folyamatok indulnak meg az immunrendszerben, aminek részeként akár már a hetedik napon kimutatható a szervezetben az ellenanyag. Sokat segíthet a fertőzés megakadályozásában, ha az állatharapás helyét alaposan megtisztítjuk, alkohollal vagy jóddal fertőtlenítjük.
Forrás: www.eurokartevoirtas.hu
